Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Idősebb Veszprémiek!
Megint ősz van. Megint elérkeztünk az Idősek Világnapjához. Megint itt az alkalom, hogy köszönetet mondjunk a legrégebb óta fiatal veszprémieknek, amiért városunk épülésének, szépülésének áldozták az idejüket és energiájukat.
Sok-sok megint, sok-sok ismétlődés, mintha csak a rutin hajtana bennünket. Pedig sokkal többről van szó. A hála kinyilvánításáról, amely persze, mindig nyitva áll előttünk, csak akadnak hivatalos alkalmak, amelyek nem viselik el a „ráérünk arra még!” elterelést. Amelyek csak a jelen időt ismerik.
Október elsején, az Idősek Világnapján jó szokásunk vendégségbe hívni nyugdíjas szervezeteinket, hogy szerethető műsorral, és a személyes találkozás erejével nyomatékosítsuk csokorba fűzött, szép szavainkat. De ezúttal a „megint” nem érvényesülhet.
Ezúttal nem küldhettünk meghívót, elkerülendő a vírusfertőzésnek teret adó, csoportos együttlétet. Mert azzal nem szeretetünket és megbecsülésünket, de felelőtlenségünket példáztuk volna.
Sajnos, a nyár elmúlásával megint a koronavírus árnyékában kell éljük az életünket. A kór újra itt van velünk, és ugyan nem válogat korosztályok között, mindenkire fenyegetésként tekint, de míg az ifjú nemzedék tagjait csak küzdelemre kényszeríti, az idősebbeket, különösképp a betegségektől sújtottakat olykor le is gyűri. És ezt minden eszközzel meg kell akadályoznunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, megint azt kérjük Önöktől, hogy vegyék komolyan a veszélyt, csak indokolt esetekben keressék a közösségi tereket, és minden esetben használják a maszkokat! Hogy azokkal elsősorban önmagukat védjék. Tudniuk kell, hogy védekező eszközökből a városházán nincs hiány. Igényeljék a segítséget, és mi épp úgy segítünk Önöknek, ahogy Önök segítették évtizedeken keresztül városuk fejlődését és közösségét.
A közös ünnepség elmaradása ellenére tudják jól, hogy végtelenül hálásak vagyunk Önöknek, szüleinknek, és nagyszüleinek! És nem csak az Idősek Világnapján, de mindig. Akkor is, amikor nem mondjuk. Akkor is, amikor nem mutatjuk ki. Akkor is, amikor az idő szorításában elrohanunk, pedig lelkünk mélyén érezzük, hogy több törődést, több beszélgetést remélnének tőlünk.
Tisztelt Idősebb Veszprémiek!
Büszkék vagyunk közös otthonunkra, az Önök által is teremtett városra, amelynek építése ezekben a rendkívüli időkben nem, hogy lelassulna, de új lendületet vesz. Büszkék vagyunk eddigi közös eredményeinkre, és büszkék akarunk lenni jövőbeni tetteinkre is, amelyek reménybeli sikereit még sokáig szeretnénk Önökkel együtt élvezni!
Ezért aztán vigyázzanak Magukra, és vigyázzunk egymásra!
Isten éltesse Önöket!
Veszprém, 2020. október 1.
Tisztelettel:
Porga Gyula
